2014. június 27., péntek

Új blog!

Sziasztok!
Nem, most nem részt, hanem egy hírt hoztam! Mégpedig; Új blogot nyitok, aminek a neve flawless!
Nem nagy dolog, de azért jó lenne, ha elolvasnátok a kedvemért. (:
Thanks, readers ♥
Big hug,
Kriszti

2014. június 21., szombat

2.rész - Randi?

Bevallom nagyon nem vagyok büszke magamra a teljesítményem miatt, mivel sokat várattalak titeket a második résszel... Ezért bocsánatot kérek! De hát megérkezett, szóval remélem tetszik! Jó olvasást!:)



Csendes reggelre keltem. Rydel még mindig az ágyában kellemesen szundikált.
-Szia!-lépett be az ajtón suttogva Ross.-Delly alszik?-nézett az említett személy ágya felé.
-Igen.-suttogtam én is.
-Akkor nem keltem fel.-csukta be az ajtót, mielőtt elment.
Visszadőltem és vártam, hogy Rydel felkeljen. Egy idő után fel is kelt, aztán kimászott az ágyból. Elkezdett dúdolászni és táncolni a szoba közepén.
-Delly drága... Te mit szívtál?-nevettem.
-Boldogságot!-felelte, miközben még mindig ugrált.
-Jól van akkor!-nevettem, majd én is felkeltem, s lesétáltam a konyhába. Bekapcsoltam a kávéfőzőt és elkészítettem azzal a (egyértelmű) kávémat. Miután elfogyasztottam azt, felrohantam a fürdőbe. Benyitottam, s megcsodálhattam Rikert póló nélkül.
-Ömh... Bocsi...-szóltam zavartan, miután észrevett.
-Semmi gond. Már végeztem.-mosolygott, és elhaladt mellettem. A csaphoz sétáltam, elővettem a -már tegnap este kikészített- fogkefémet és elkezdtem a fogamat mosni, miközben a lábammal ritmusosan doboltam a padlón. Végeztem, megmostam az arcom és kimentem a fürdőből. Rydel szobája felé indultam, de figyelmetlenségem miatt belebotlottam Rossba. Felnéztem rá. Csak mosolygott, én pedig úgy nézhettem ki, mint egy rajongó, aki először látja élőben azt a gyönyörű mosolyt. Vagyis csak tegnap óta ismerem, szóval ez igaz lehet...
Nem szóltam semmit, mivel elmerültem a gyönyörű barna szemeiben.
-Bocsi...-pirultam el.
-Nincs gond.-kacsintott és elment mellettem.
-Ross!-szóltam utána kicsit zavartan. Megfordult.-Nem lenne kedved ma elmenni valahova?-a fejem rák vörös lehetett.
-De!-mosolygott.-Egy félóra múlva a nappaliban legyél!-haladt el mellettem, egyenesen a szobájába, mielőtt bármit is szólhattam volna. Leütött fejjel sétáltam Rydel ajtaja elé, majd mikor felemeltem a fejem, vele nézhettem szemet. Ijedtemben megugrottam.
-Szóval már a második napodon randit szervezel?-húzogatta a szemöldökét.
-Mi?!-akadtam ki.-Ez nem randi!-tagadtam le, bár én magam is tudtam, hogy ez egy randi. Várjunk... randi?!
-Aha...-forgatta a szemét mosolyogva.-Na gyere, nézünk neked valami ruhát!-ragadta meg a kezem, majd húzott a gardróbjáig.-Üm...-nézelődött.
-Rydel, nem kell kiöltöznöm, még azt hiszi, hogy akarok tőle valamit!-motyogtam a háta mögött.
-Miért nem akarsz?-kérdezte tök közömbösen és úgy, mint aki már tudja a választ.
-Hát....-pirultam el.-Nem hiszem...-néztem kínosan a másik irányba.
-Olyan kis hazug vagy...-nevetett, majd a kezembe nyomott egy fekete, pánt nélküli koktélruhát.
-Ezt elfelejtheted.-néztem végig a ruhadarabon.-Ezt nem fogom fel venni!-néztem a szemébe.
-Akkor rád erőszakolom!-fenyegetett.
-Kapj el!-nyújtottam ki rá a nyelvem és futottam ki a szobából.
Kergettük egymást és szinte az egész ház tőlünk zengett. Ahogy futottam végig a folyosón vetettem hátra egy pillantást és ismét belebotlottam valakibe, és az a valaki Ellington volt.
-Ellington, te hogy kerülsz ide?-kérdeztem hadarva. aztán hátra pillantottam és ahogy megláttam Rydelt a ruhával futni felém, Ell mögé bújtam és erősen szorítottam magam hozzá.
-Mi a....?!-értetlenkedett Ell.
-Oké Delly, felveszem, csak ne ölj meg!-adtam meg magam.
-Helyes!-rángatott a fürdőig, majd belökött a ruhával együtt. Felhúztam a göncöt, majd kimentem a fürdőből.-Wow!-ennyi volt a reagálása Rydelnek.
Adott egy -a ruhához illő- cipőt, megcsinálta a hajam és már kész is voltam a randira. Nagyon tetszett, de...
-Na, menj!-lökdösött kifele. Mikor leértem a nappaliba, Ross már lent várt. Felém fordult, és elnyílt ajkakkal nézett végig rajtam, mire elpirultam. Kicsit kellemetlen volt, hogy rajtam nem mindennapos ruha van, rajta meg egy farmer és egy pulcsi, ami aranyos, mert kicsit bő neki.
-Mehetünk?-törtem meg a kínos csendet.
-Persze!-eszmélt fel és indult el az ajtó felé. Beültünk a kocsijába, s elindultunk valamerre. Iszonyú meleg volt és még ráadott, hogy fekete ruha volt rajtam.
-Gyönyörű vagy.-szólt halkan. Elmosolyodtam kedves bókján. 
-Köszönöm.-köszöntem meg.-Hova megyünk?
-Titok.-mosolygott.
Az út további része csendesen telt. Imádkoztam, hogy ne olyan helyre vigyen, ahol az emberek nincsenek kiöltözve. Arra eszméltem fel, hogy Ross leparkolt és már szállt is ki a kocsiból, ahogy én is. A partnál voltunk....
-Nincs fürdőruhám!
-Számítottam erre.-mosolygott elnézően.
-Oh, szóval hoztál nekem? Mióta vannak lányos fürdőruháid?-rám jött a szájmenés. Ő csak nevetve ment tovább.-Hol öltözök át?
-Előttem átöltözhetsz!-vigyorgott.-Vagy majd ott!-mutatott egy kis házra közel a vízhez.
-Wow, az a tiéd?
-Egész hétre.
Én, mint egy óvodás, futottam oda a házhoz és rontottam be oda, míg' Ross csak lassan bicegett. 
Elbűvölő volt az egész hely. A nappaliban foglaltam helyet és vártam Rosst. Az említett személy pár perc múlva be is toppant, egy dobozzal a kezében. 
-Itt a fürdőruhád.-nyomta a kezembe. 
-Köszi.-mondtam, majd a fürdőbe rohantam. Felvettem a fekete, kétrészes fürdőruhát és felkötöttem a hajam. Visszamentem a nappaliba, de Ross már nem volt ott. Kimentem a házból, és Ross ott volt a víznél. 
-Kész vagyok.-sétáltam mellé. 
Már rajta is fürdőgatya volt. Rám nézett, majd végignézve rajtam elvigyorogott. Hirtelen felkapott és a vízbe vitt. 
-Ha elengedsz, megöllek!-kapaszkodtam belé.
A víz már a derekáig ért, így én feljebb húztam a lábam.
-Félsz kicsi lány?-nevetett.
-Nem, de ezer százalék, hogy hideg...
-Megnézzük?-engedett lejjebb, mire felsikítottam.-Nyugi már!
Lassan közelebb hajolt. Ajkait az enyémhez nyomta, de kínosan fordultam a másik oldalra. Nem szabad, nem szabad, nem szabad.
-Vigyél ki!-suttogtam. Felsóhajtott és a partra vitt. Én berohantam a házba és bezárkóztam a fürdőbe, amíg átöltöztem. A kád szélére leültem és csak leütve a fejem bámultam a semmibe. 

2014. június 20., péntek

1.rész - Első nap és máris új barátok...

Ez lesz az első napom L.A.-ben és nagyon izgatott vagyok. Nem tudom mi vár rám, de remélem, hogy tetszeni fog és nem lesz egy rémálom. De ki tudja... leszálltam a repülőről a taxit vártam. Egy idő után meg is érkezett... Beszálltam és a megadott helyre indult a sofőr. Nem kevés idő után oda is értünk, kifizettem a taxist és a házba tartottam. A tulajdonossal akitől megvettem a házat, úgy beszéltük meg, hogy arra az időpontra mindketten ott leszünk. Becsöngettem és egy nő nyitott ajtót. Nagyon kifinomult öltözéke volt, ezért nem féltem, hogy rendetlen lesz a ház...
-Jó napot asszonyom!-köszöntem udvariasan.
-Szia! Fáradj csak be!-mutatott beljebb, mivel jelezte, hogy menjek be.
-Köszönöm!-mosolyogtam és beléptem a házba. Leültetett a kanapéra és hozott egy kis üdítőt is.-Köszönöm a fáradságot, nem kellett volna!
-Dehogy is nem! Csak nyugodtan! Na szóval...
-Értem a célzást!-mosolyogtam.-Megvenném a házat!-jelentettem be örömmel.
-Remek! Akkor a megadott összeget is megszeretném kapni és akkor minden letudva!-mosolygott.
-Ó, persze!-eszméltem és elővettem a pénzt a táskámból. Egyébként a szüleim halála után gyűjtöttem a pénzt, ezért is tudom megvenni a házat. Átadtam a hölgynek azt az igen sok összeget és ezzel mindent elintéztünk.
-Rendben, szerintem minden elintézve, szóval tovább jó napot kislány!-mondta a hölgy és kifáradt. Az ajtóig ki kísértem.
-Viszont látásra!

Intett egyet és én vissza mentem a házba. Annyira gyönyörű! Elkezdtem ugrálni örömömben, aztán a szobákat is elmentem felfedezni. Végül megtaláltam az "igazit", mivel volt úgy három háló is... A bőröndjeimért visszamentem az előszobába, aztán felvittem azokat az emeletre. Ki is pakoltam őket, aztán lementem a konyhába. Elővettem még egy kis pénzt és elindultam a boltba. Nem nagyon találtam egy rendes kisboltot, inkább csak hatalmas áruházakat, ezért ott kellett vásárolnom. Lassan megtaláltam mindent ami kellett, fizettem, aztán elhagytam az áruházat és haza mentem. Otthon mindent elrendeztem tetszésem szerint, aztán készítettem egy kis adag sütit és amikor kész lett, szomszéd házhoz indultam. Becsöngettem és türelmesen vártam. Hirtelen egy szöszi srác nyitott ajtót. Ezt el sem hiszem!!! EZ ROSS SHOR LYNCH!
-Szia! Az új szomszéd lány vagyok!-mutatkoztam -nem teljesen- be, az izgalmat nagyon eltakarva.
-Szia! Ross vagyok! Gyere beljebb!
-Köszi!-köszöntem meg a fogadást aranyosan és bementem. ATYA ÚR ISTEN!
Az egész család a nappaliban ugrándozott. Amikor megláttak, mindenki leállt és engem nézett.
-Ezt el sem hiszem!-ábrándoztam.-Itt vagyok az R5 family nappalijában...-mosolyogtam.
-Hát, isten hozott drágám! Jól tudom, te vagy az új szomszéd, igaz?-lépett mellém az anyjuk.
-Igen! Lucy Crossen vagyok!-nyújtottam kezet a hölgy felé.
-Stormie vagyok!-rázott velem kezet.
-Hozatam egy kis "Most költöztem ide! Szeretnélek titeket megismerni!" sütit!-mosolyogtam aranyosan.
-Nem kellett volna! De köszönjük!
-Nincs mit!-adtam át a tálcát Stormienak.-Nos, akkor sziaszto skacok!-fordultam a többiekhez.
-Sziaaa! Én Rydel vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek!-ölelgetett meg Delly.
-Sziaa! Lucy vagyok! Hát még én!-mosolyogtam.
-Szia, én Riker vagyok!-ölelt meg Rik is.
-Én még mindig Lucy!-kuncogtam.
És így sorjában bemutatkoztak, amire úgy öszíntén nem volt szükség, mert tudom kik ők és imádom őket! A napom felét náluk töltöttem és rengeteget beszélgettünk. Sokkal jobban megismertem őket, de mégsem teljesen...
-Bocsi srácok, de nekem mennem kell!-álltam fel a kanapéról.
-Neee! Aludj itt!-húzott vissza Rydel.
-De még otthon is össze kell még egy pár dolgot pakolnom!-álltam ismét fel.
-Akkor holnap segítek, csak ma aludj itt! Lécci!-húzott ismét vissza.
-Na jó!-adtam be a derekam.
-Ez az!-kiáltott mindenki egyszerre.
Erre csak mosolyogtam.
-De akkor Rydel! Átjössz velem ruháért?-szólaltam vègül meg.
-Persze, menjünk!-mondta és elindultunk hozzánk.
Amikor kinyitottam az ajtót Rydel csillogó szemekkel nézett végig a lakáson.
-Hú! Frankó kis kuckó!-mondta és ismét körbe nézett.
-Köszi! De lesz még mit otthonísatani...-néztem én is körül.
-Lehet, de akkor is csúcs szuper!-mosolygott, én pedig elindultam a szobámba. Hallottam Rydel lépteit mögülem, aztán a szobába értünk. A szekrényemhez indultam, miközven Rydel elhelyezkedett az ágyamon.
Kikaptam pár cuccot a szekrènyből és egy táskába pakoltam őket.
-Ó! Hozz fürdőruhát is!-utasított Rydel.
-Oké. Ugye csak holnap medencézünk?-fordultam felé. Csak vigyorgott, én meg leültem mellé.-Rydel... Ha megfázom...
-Akkor mindig átjövök és segítek neked!-mondta és megölelt.
-Na jó!-sóhajtottam.
Felkaptam a táskám és lementünk a lépcsőn, egyenesen Dellyékhez.
Amikor beléptem a házba a fiúk már fürdőruhában voltak. Delly szobájába felmentem és ő is jött. Ha jól hallottam, akkor csöngettek, de tovább mentem. Amikor Delly becsukta az ajtót az azonnal nyitódott is és bejött Ross.
-Ömh Lucy... Téged keresnek...-mondta halkan.
-Mégis ki?-kérdeztem, miközben kimentem a szobából, aztán le a lèpcsőn. Kinéztem az ablakon. Ez nem lehet! Ő Melissa! Az aki folyton bántott és ütött általánosban... A barátaim is féltek tőle. Mármint a lány barátaim... Kirúgták... Ma már több önbizalmam van, de nem akarok vitákat...
-Ross... Kijönnél velem?-kérdeztem halkan, mivel ki tudja mi lett ebből a lányból.
-Persze!-vágta rá és kimentünk.
-Mit akarsz?-kérdeztem félve.
-Beszélni Veled!-mondta határozottan.
Rossra néztem, jelezve azt, hogy menjen most be. Meg is értette, ezért bólintott és beballagott. Vissza fordultam Melissához és kérdően nèztem rá.
Elkapta a felkarom és belém mélyeztette körmeit.
-Figyelmeztetlek, amiért kirúgtak engem még az àltalánosból, azt még vissza fogod kapni! Csak vigyázz!-morgott és körmeit vègig húzta az egèsz karomon, ami nyomot is hagyott maga után. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Nem érdekel! Figyelj! Engem nem èrdekel a vinnyogásod! Csak hagyj engem békén! Azt amikor kirúgtak ok miatt tették! Most pedig húzz el!-kiabàltam és visszamentem a házba. Letöröltem azt a kósza könnycseppet.
-Mi történt?-lépett elém Ross.
-Semmi.-mosolyogtam.
-Remèlem!-fogta meg a vállam. Amikor elhúzta a kezét láttam, hogy véres... Megfogtam a pólóm alját és a kezét, aztán letöröltem a kezén lèvő vèrt. Furcsán nèzett, aztàn meglátta a felkaromon lévő karmolás nyomot és elkapta a kezem és gondosan àtvizsgálta.
-Ezt hol szerezted?-nézett rám.
-Régi seb...-hajtottam le a fejem.
-Ez nem lehet règi... Ezt az a csaj csinàlta?-nézett ismét a karomra.
-Neeem...-tagadtam. Újra rám nèzett és olyan "Akkor most az igazat!" képet vágott.-Igen...-hajtottam le a fejem ismét.
Megfogta a kezem és magával rántott a fürdőszobáig.
Felkapott és a pultra tett.
-Ennyire nem vagyok sérült...-mondtam és egy kicsit nevettem.
Csak mosolygott, aztán elővett egy kötszert és fertőtlenítőt. Elkezdte a karomat nézegetni.
-Nem fáj?-fintorgott.
-De...-mondtam halkan.
-Hunyd le a szemed és szorísd össze a fogaid!-utasított, aztán meg is tettem.
Elkezdte gondozni a kezem, amikre kicsit hangosan felnyögtem. Éreztem, ahogy vízzel tisztogatja.
-Kész?-nyitottam ki az egyik szemem.
-Mindjárt!
Össze szorítottam a szemeim ès türelmetlenül vártam. Éreztem, ahogy szúr, éget és csíp egyszerre.
-Kész!-mondta és elengedett, mivel szorította a lábaim, hogy ne tudjam megrúgni.
-Hú. Köszi!-öleltem meg.
-Semmiség! Csak szólj, ha van valami bajod ezzel a csajjal és elintézem!
-Köszi, nagyon kedves vagy!-mosolyogtam.
-Te meg aranyos!-mondta és megölelt.
Elengedtük egymást és kimentünk a fürdőből le a nappaliba. Csak Rydel volt ott, ezért leültem mellé.
-Te meg mit csináltál?-nézett a karomra.
-Túl sokat ittam...-húztam el a számat, majd elkezdtem nevetni.
-De komolyan!
-Semmi, csak egy csaj...-mondtam és mosolyogtam.
-Oké, mesèlsz te még nekem!-dőlt hátra a kanapén.
-Ó, mikor medencézünk? Annyira megjött a kedvem!
-Akár most is!-mondta és felszaladtam a szobájába.
Elővettem a fürdőruhám és Rydel fürdőjèbe mentem. Bezártam az ajtót, aztán felvettem a fürdőrucim.
Kimentem a fürdőből és mivel Rydel nem volt a szobában leültem az ágyra. El sem hiszem, hogy ilyen jóban lettem velük EGY NAP alatt... Pár évvel ezelőtt, ha más mondja nem hittem volna ezt el... De nem tudhattam.
Mély gondolkozásomból Riker költött fel.
-Nem jössz?-kérdezte mosolyogva.
-Ömh... De!-mondtam hadarva és felálltam. 
A "beszélgetés" nem volt több. Lementünk és a többiek már a medencében ugráltak. Hirtelen valaki felkapott ès a vízbe ugrott velem. Amikor sikerült kiszednem az arcomból a hajam, láttam, ahogy még mindig Rocky karjaiban vagyok.
-Most ezt komolyan csináltad?-kérdeztem nagyon komolyan.
-Naa, azért tetszett nem?-vigyorgott.
-Nem...-mosolyogtam és elengedett.-De ezt még vissza kapod!
Nagyon sokáig baromkodtunk, aztán mindenki elment feküdni. Én kaptam Rydel szobàjában egy ágyat, szóval nem kellett a földön aludnom. Rydel gyorsan elaludt, de én még chateltem egy kicsit a barátnőimmel. Mindent leírtam nekik, ami ma törtènt. Hú, volt mesèlni valóm...
Amikor mindenki lement, én is elaludtam azzal a gondolattal, hogy :"A mai nap csodálatos volt...!" 

2014. június 19., csütörtök

Prológus

A nevem Lucy. Lucy Crossen. 17 éves vagyok. Imádom a zenét. Van tehetségem a tánchoz, azt hiszem... Minden álmom, hogy találkozhassak az R5-tel. Azon belül, Rossal. Nem tudom, nem is biztos, de úgy érzem mintha ismerném őt... Ez lehet, hogy butaság, de nem tudom...
A szüleimet 2004-ben veszítettem el, mert egy repülő balesetben meghaltak... Szívem szerint még most is gyászolom őket, de próbálom rejteni... Sosem hittem volna, hogy egyedül leszek 17 évesen és nem a szüleimmel, de nem tudhattam előre... Az egyik barátnőm segítségével álltam talpra és ha ő nincs, akkor én még most is fekete ruhákban járnék és minden egyes nap itthon ülnék és zokognék. Sok minent köszönhetek neki... Sőt, rengeteg dolgot! Magányom miatt Parisból Los Angelesbe költöztem...  Nem kedvelem a nagyvárosokat, de nagyon magányos vagyok, szóval... Meg az R5 is itt van, de nem hiszem, hogy találkozom velük... A következő részekből több minden is kiderül rólam!